Az illatpiramis
Az ábrázolási módszer eredete
Az idő múlásával – miközben az egyes alkotóelemek rendre elpárolognak – a parfüm illata változik a bőrön. Egy illatkompozíció összetevőit, és ezek kibontakozásának sorrendjét rendkívül érzékletes formában szemlélteti az ún. illatpiramis.
A háromsávos ábrázolási módszer kidolgozása William A. Poucher nevéhez fűződik, és a 1920-as évek óta van használatban. A modern parfümgyártás egyik alapvető ismertetőjegye, hiszen a XIX. századig a készítők általában csupán egyetlen alapanyagot vagy kisebb illatcsokrot használtak illatszereik elkészítésénél. Poucher lemérte a különböző illékony illataromák párolgási sebességét, egy 100 pontos skálán osztályozva őket.
Fejillat, szívillat, alapillat
A leggyorsabban elpárolgó összetevők kerültek a fejillatok kategóriájába. Ezek nyújtják az első benyomást – könnyed, rendkívül illékony aromák, melyek 5-30 perc alatt elenyésznek. Szerepük hasonló ahhoz, mint egy dal esetében az első dramatikus akkordoké, és egyben segítenek palástolni az alkohol szagát. Hamar átadják helyüket a kompozíció legfontosabb illatjegyeinek, a szívillatoknak. Gyakran ezek már kezdetektől fogva ott lappanganak, azonban 10-30 perc kell nekik ahhoz, hogy valóban kibontakozzanak a bőrön. Ezek azok az illatjegyek, melyek által az adott parfüm besorolható egy-egy illatcsaládba (virágos, keleties, citrusos, fás, gyümölcsös, stb.). Végül, jó pár óra elteltével az alapillat is érezhetővé válik – ezek ugyanis a legnagyobb molekulasúlyú illatanyagok. Lényeges jellemvonásuk, hogy fixálóanyagokként szolgálnak: lelassítják a könnyebb jegyek párolgását, és stabilitást kölcsönöznek nekik. Ezek aromája érezhető a legtovább, az alapillat akár egy napig is a bőrünkön marad. Az illatkompozíciók akár több száz illatjegyet is tartalmazhatnak, ezért általában csak a legdominánsabbakat tüntetik fel a piramison.
Párolgási sebesség
Végül, következzék egy hozzávetőleges sorrend a párolgási sebességet figyelembe véve (kezdve a legillékonyabb illatjegyekkel):
1.citrusos jegyek (pl. grépfrút, bergamott, citrom)
2. gyógyfüves jegyek (pl. menta, rozmaring)
3. zöld jegyek (pl. levelek, frissen vágott fű)
4. aldehides jegyek (szintetikus lágy virágillat, inkább a női parfümökre jellemző)
5. gyümölcsös jegyek (pl. ananász, dinnye, szeder)
6. virágos jegyek (pl. levendula, rózsa)
7. fűszeres jegyek (pl. bors, fahéj)
8. fás jegyek (pl. szantálfa, cédrusfa)
9. balzsamos jegyek (pl. bizonyos fák gyantaszerű nedve)
10. édes jegyek (pl. vanília, tonkabab)
11. mohás jegyek (pl. tölgymoha)
12. állati eredetű jegyek (pl. mósusz, ámbra)
Josephine és a mósusz
Találóan illusztrálja a lista végén helyet kapó mósusz potens mivoltát az a történet, ami Napóleonnal esett meg. A császár hitvese, Josephine imádta a mósuszt. Az anekdota szerint, amikor Napólen 1809-ben elvált Josephine-től, hogy feleségül vehesse az osztrák Mária Lujzát, az exfeleség fondorlatosan telelocsolta lakosztályát mósuszalapú parfümjével – a falakat, a kárpitot, a függönyt, hogy ily módon „örök” nyomot hagyjon maga után, olyan emléket, melytől nem lehet szabadulni. Hangosan megfogadta, hogy Napóleon soha nem fogja elfelejteni őt. Emellett azt is jól tudta, hogy Mária Lujza ki nem állhatja a mósuszt, helyette könnyed ibolyaillatot használ. Nincs kétség afelől, hogy Josephine megérezte ura gallérján a lágy ibolyát, míg Mária Lujza a mósuszt érezhetett ugyanott. Azt mondják, hogy Josephine lakosztálya a keserű távozás után még évtizedekkel is mósusztól illatozott.
Az ábrázolási módszer eredete
Az idő múlásával – miközben az egyes alkotóelemek rendre elpárolognak – a parfüm illata változik a bőrön. Egy illatkompozíció összetevőit, és ezek kibontakozásának sorrendjét rendkívül érzékletes formában szemlélteti az ún. illatpiramis.
A háromsávos ábrázolási módszer kidolgozása William A. Poucher nevéhez fűződik, és a 1920-as évek óta van használatban. A modern parfümgyártás egyik alapvető ismertetőjegye, hiszen a XIX. századig a készítők általában csupán egyetlen alapanyagot vagy kisebb illatcsokrot használtak illatszereik elkészítésénél. Poucher lemérte a különböző illékony illataromák párolgási sebességét, egy 100 pontos skálán osztályozva őket.
Fejillat, szívillat, alapillat
A leggyorsabban elpárolgó összetevők kerültek a fejillatok kategóriájába. Ezek nyújtják az első benyomást – könnyed, rendkívül illékony aromák, melyek 5-30 perc alatt elenyésznek. Szerepük hasonló ahhoz, mint egy dal esetében az első dramatikus akkordoké, és egyben segítenek palástolni az alkohol szagát. Hamar átadják helyüket a kompozíció legfontosabb illatjegyeinek, a szívillatoknak. Gyakran ezek már kezdetektől fogva ott lappanganak, azonban 10-30 perc kell nekik ahhoz, hogy valóban kibontakozzanak a bőrön. Ezek azok az illatjegyek, melyek által az adott parfüm besorolható egy-egy illatcsaládba (virágos, keleties, citrusos, fás, gyümölcsös, stb.). Végül, jó pár óra elteltével az alapillat is érezhetővé válik – ezek ugyanis a legnagyobb molekulasúlyú illatanyagok. Lényeges jellemvonásuk, hogy fixálóanyagokként szolgálnak: lelassítják a könnyebb jegyek párolgását, és stabilitást kölcsönöznek nekik. Ezek aromája érezhető a legtovább, az alapillat akár egy napig is a bőrünkön marad. Az illatkompozíciók akár több száz illatjegyet is tartalmazhatnak, ezért általában csak a legdominánsabbakat tüntetik fel a piramison.
Párolgási sebesség
Végül, következzék egy hozzávetőleges sorrend a párolgási sebességet figyelembe véve (kezdve a legillékonyabb illatjegyekkel):
1.citrusos jegyek (pl. grépfrút, bergamott, citrom)
2. gyógyfüves jegyek (pl. menta, rozmaring)
3. zöld jegyek (pl. levelek, frissen vágott fű)
4. aldehides jegyek (szintetikus lágy virágillat, inkább a női parfümökre jellemző)
5. gyümölcsös jegyek (pl. ananász, dinnye, szeder)
6. virágos jegyek (pl. levendula, rózsa)
7. fűszeres jegyek (pl. bors, fahéj)
8. fás jegyek (pl. szantálfa, cédrusfa)
9. balzsamos jegyek (pl. bizonyos fák gyantaszerű nedve)
10. édes jegyek (pl. vanília, tonkabab)
11. mohás jegyek (pl. tölgymoha)
12. állati eredetű jegyek (pl. mósusz, ámbra)
Josephine és a mósusz
Találóan illusztrálja a lista végén helyet kapó mósusz potens mivoltát az a történet, ami Napóleonnal esett meg. A császár hitvese, Josephine imádta a mósuszt. Az anekdota szerint, amikor Napólen 1809-ben elvált Josephine-től, hogy feleségül vehesse az osztrák Mária Lujzát, az exfeleség fondorlatosan telelocsolta lakosztályát mósuszalapú parfümjével – a falakat, a kárpitot, a függönyt, hogy ily módon „örök” nyomot hagyjon maga után, olyan emléket, melytől nem lehet szabadulni. Hangosan megfogadta, hogy Napóleon soha nem fogja elfelejteni őt. Emellett azt is jól tudta, hogy Mária Lujza ki nem állhatja a mósuszt, helyette könnyed ibolyaillatot használ. Nincs kétség afelől, hogy Josephine megérezte ura gallérján a lágy ibolyát, míg Mária Lujza a mósuszt érezhetett ugyanott. Azt mondják, hogy Josephine lakosztálya a keserű távozás után még évtizedekkel is mósusztól illatozott.
